Publikációk‹ vissza

Az adóellenőrzés ténye, illetve annak során megállapított adókötelezettség, az adóhatóság és az adózó viszonyában olyan információ, melyet az adótitok intézménye véd.

Ezt a  titoktartási kötelezettséget töri át részben a jogszabály azon rendelkezése, mely szerint  ha az adóhatóság az ellenőrzése során olyan, több adózót - egymással összefüggő módon - érintő kapcsolatot, tényt, körülményt észlel, amellyel összefüggésben az adótörvényekben foglalt rendelkezések megkerülését végleges döntéssel állapította meg, azt az érintettek tudomására hozza.

Ha az adóellenőrzés során olyan adókijátszással érintett számlázási láncolatot tár fel az adóhatóság, amelyben az adózó felelősségét állapítják meg, akkor az adózó - ellenőrzéssel nem érintett - vevő partnerét is értesítik.

A fenti eljárás rendkívül kellemetlen helyzetbe hozhatja az adózót, ugyanis adott esetben magyarázatra kényszerítheti partnerével szemben, rosszabb esetben a partner nem kíváncsi a magyarázatra és inkább megválik ettől az üzleti kapcsolattól. 

Mindezekre tekintettel több kérdés is felmerül:

1. Az adózó felelősségének milyen mértéke kell ahhoz, hogy az adóhatósági gépezet, működésbe lendüljön és értesítse a vevő partnereket.

Álláspontom szerint a jogalkotó szándéka a tudatosan - az adózó aktív közreműködésével  - létrehozott számlázási láncolatok vonatkozásában írt elő tájékoztatási kötelezettséget az adóhatóságnak. Akkor azonban, amikor az adózó passzív magatartást tanúsított, azaz nem tett meg minden tőle telhető intézkedését annak érdekében, hogy elkerülje az adókijátszásra irányuló számlázási láncolatban történő részvételt, abban az esetben nem jogszerű a partnerek tájékoztatása, hiszen nem merül fel olyan adójogi tényállás, mely adózó és vevő partnerére kihatással lenne.

2. A vevő partner számíthat-e adóellenőrzésre egy ilyen tájékoztatást követően.

A kérdés megválaszolásához, olyan információ birtokban kell lennünk, mely az adótitok körébe tartozik, történetesen a kérdés megválaszolásához szükség van az adózónál lefolytatott adóellenőrzés során tett megállapítás tartalmára. Ugyanis az adóellenőrzés a fizetendő adó vonatkozásában vizsgálja azt, hogy az áfa fizetési kötelezettség teljesítésen vagy csak a számlakiállítás tényén alapul. Utóbbi esetben, azaz akkor, ha az adóhatóság megállapítása szerint nem történt más csak számlakiállításteljesítés nélkül (fiktív számla), abban az esetben elkerülhetetlen a vevő partnernél is az adóellenőrzés lefolytatása.

A fentiek is rávilágítanak arra, hogy számtalan szempontra figyelemmel kell lenni az adóellenőrzés illetve a jogorvoslat során, hiszen nem "csak" az adóhiány megállapítás okozhat mérhetetlen károkat, de számít az is, hogy konkrétan milyen adójogi tényállás alapján minősíti az adóhatóság az adózó magatartását.